Die Welle

Egy átlagos gimnázium, egy átlagos osztály, itt a közelben, napjainkban. Egy projekthét keretében az osztálynak az autokrácia témáját kell feldolgoznia. Tanáruk, Rainer Wenger (Jürgen Vogel) úgy dönt, hogy valami teljességgel szokatlan, az átlagostól eltérő dolgot csinál a projektből. Tanári megbízatását önhatalmúlag átalakítja, és különös kísérletbe kezd az osztállyal: azt akarja, hogy saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát - csak néhány napig. De ez a hét nagyon hosszú lesz mindazoknak, akik részt vesznek a kísérletben. És mindenki részt vesz. A diákok szokatlanul motiváltak. Azonban ami első pillantásra új kezdetnek, újfajta szolidaritásnak és egyenlőségnek tűnik, szédületes gyorsasággal riasztó jelenségeket hoz felszínre. Wenger manipulációja lendületet kap, és őt magát is elsodorja. A csoport nyomást gyakorol a kívülállókra, egyes csoporttagok erőszakossá válnak, és van, akinek teljesen átalakul a személyisége. A kritikus hangokat elfojtják, az önként vállalt konformizmus diadalmaskodik. A Hullám - így nevezi magát a mozgalom - tagjai szeretnék átvenni az uralmat az iskola, sőt az egész város felett. Egyszóval: Wenger kísérlete "kiválóan" sikerül. És a tanár túlságosan későn parancsol megállj!-t. Megvalósul a fordított pedagógiai rémálom: mindenki engedelmeskedik!

1967-ben a Harmadik Birodalom tanulmányozása során egy középiskolai tanárnak, Ron Jones-nak másodéves nebulói felteszik az ultimate kérdést: hogyan lehetséges az, hogy az akkori német lakosság - az egyszerű hétköznapi városlakókkal, tanárokkal, doktorokkal, értelmiségiekkel egyetemben - szó nélkül hagyta, hogy a nácik ártatlanok millióit gyilkolják le. Tanárunk örül az okos kérdésnek, és válasz helyett tanítványait egy négy napos kísérletbe vonja be (a diákok persze úgy tudják, egyszerű történelmi szerepjáték lesz), melyben az akkori Németország lakosainak magatartását modellezik majd. A Harmadik Hullám (HH) névre keresztelt kísérlet célja kideríteni, hogy vajon egyszerű diákokból álló csoportból is létrehozható-e egy hatalomelvű manipulált közösség a demokratikus döntések teljes kiirtásával, illetve a szigorú fegyelem, a parancsok és a csoportmanipuláció alkalmazásával.

A tanulók a kísérlet során egy elit csoport kizárólagos tagjává váltak, és szó nélkül követni kezdték vezetőjük illetve tanáruk utasításait. Hosszú előadásokat hallgattak arról, hogy mennyire fontos az akaraterő, az önmagukba vetett hit és a közösség ereje; az hogy mindig cselekedni tudjanak; hogy valamilyen fontos dolog aktív részese legyenek; hogy mindig segítsék csoporttársaikat stb. Saját tagsági kártyát kaptak; HH plakátokat készítettek; olyan külsősöket gyűjtöttek össze névvel és címmel, akik érdemesek voltak arra, hogy csatlakozzanak a csoporthoz; a nem tagok egyáltalán nem tehették be lábukat a terembe; a diákok az osztályon kívül is náci üdvözléshez hasonlóan köszöntötték egymást; titokban kijelölt tagok jelentették azon társaikat, akik nem tartoták be a szabályokat stb. A 30 diákkal induló majd végül 200 fősre duzzadó kísérlet azonban túl jól sikerült, és Jones-ot hamarosan aggasztani kezdte a tény, hogy az irányítás egyre inkább kicsúszik a kezei közül: a közösség túlságosan is erőssé vált; megnőtt az agresszió a tagok és nem tagok között; a diákok a csoporton kívüli iskolatársaikat lenézték; más órákról lógtak el, csak hogy részt vehessenek egyes HH foglalkozásokon; az elvakult és manipulált tagok parancs nélkül jelentették azon társaikat, akik megkérdőjelezték a mozgalom lényegét, vagy bármilyen módon megtagadták az utasításokat. Eközben jópáran megkérdőjelezték a “játékot”: egyes diákok otthon panaszolták el a történteket, és felháborodott szülők illetve kollégák keresték fel emberünket. A helyzet végül odáig fajult, hogy a negyedik napon Jones-nak le kellett állítania a kísérletet…

Szóval a forgatókönyv a fenti megtörtént események alapján készült.